Onfejlesztes

Okos eszközök

Okos otthon, okos óra, önvezető autó, ipari forradalom 4.0, robotok.

 

Ezek és ehhez hasonló kifejezések folynak ma már mindenhonnan ránk, TV, rádió, különböző hírportálok, minden okos lesz és nekünk nem kell majd mást csinálnunk csak hátradőlni és szürcsölgetni a koktélokat.
De vajon mi van ezek mögött a kifejezések mögött? Valóban nemsokára mindenhol robotok lesznek és minden munkát képesek lesznek elvégezni?

 

Úgy gondolom, hogy ettől még nagyon messze vagyunk. Egészen egyszerűen azért, mert az ember által végzett tevékenységek, bár sokszor csak rutin feladatnak tűnnek, igazából hihetetlenül komplexek. Gondoljunk csak bele egy olyan egyszerű feladatba, mint hogy kiöntök a konyhába egy pohár vizet és azt átviszem a nappaliba.

  • Milyen erősen fogja meg a poharat, hogy ne ejtse el, de ne is törjön rögtön össze?
  • Honnan vegye elő a poharat?
  • Mekkora a pohár?
  • Hol van a küszöb?

 

és még ezernyi kérdés, amire egy ember bármelyik pillanatban tudja a választ, mert már kiskorában megtanulta, de egy robotnak mindezt valamilyen matematikai nyelven le kell írni vagy képesnek kell lennie magától megtanulnia, felfedeznie. Ez egyrészt rengeteg idő, másrészről rengeteg adat, gyakorlatilag a kombinációk számával exponenciálisan nő az adatmennyiség, és minél komplexebb egy probléma annál több a lehetséges kombináció.

 

Ezért mára a célkitűzések is sokat finomodtak. Ma már nem sokan beszélnek általánosságban robotokról és a világot megváltó csoda találmányokról, ahol mindig minden helyzetet képesek megoldani ezek az új eszközök. Sokkal inkább abba az irányba mozdultak el a dolgok, hogy adott valamilyen szűkebb probléma, amire már ki lehet találni valamilyen specifikus megoldást és azt utána már le lehet programozni. Ezek általában az úgynevezett okos eszközök. Természetesen, ahogyan fejlődik a technika, úgy fér el ugyanazon helyen egyre okosabb és okosabb eszköz. Pontosan így alakultak ki a mai mobiltelefonok is. Először csak telefonálni akartunk bárhol. Rendben, az már simán ment, fejlődött a technika, akkor tudjunk üzenetet is küldeni. Rendben, már ez is ment, megint fejlődtek a processzorok, az akkumlátorok, akkor most legyen színes a kijelző, legyen rajta kamera, internet, és így tovább, és így tovább. Tehát látni kell a „fejlődést”. Először nem egy 5 colos, 8 magos mini számítógépet akartak alkotni, csak egy eszközt, amivel lehet telefonálni és nem vagyunk helyhez kötve. A többi pedig szépen fokozatosan jött. Érdemes szétnézni a világban, hogy vajon hány ilyen fejlődésnek az elejét láthatjuk éppen?

Mostanra pedig kialakult egy hatalmas felhajtás ezek körül az eszközök körül. Mert egyre több problémára alkotnak meg valamilyen okos eszközt és a mögöttes technológia pedig egyre gyorsabban fejlődik. És igen, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a technológiai fejlődés már olyan mértékű, hogy esetleg 1-1 ember munkáját és ki tudják váltani ezek az eszközök, azáltal, hogy annyira monoton és annyira sablonos munkát végeznek, hogy az emberi mértékkel leprogramozható. Erre a legjobb példa a hatalmas gyártósorok automatizáltsága. Tudjátok, hogy mekkorák a legújabb automatizáltsági eredmények? Kínában sikerült elérni a 90%-t! (cikk itt)


 

Ez egy hatalmas eredmény! Ha ezt a gyártó oldaláról nézem, akkor ez valószínűleg egy nagyon jó befektetés, ha azonban a társadalom oldaláról, akkor nekem kérdéses, hogy mennyire vagyunk erre felkészülve.

Itt még lehetne nagyon sok példát felsorolni, de hogy ne kelljen olyan messzire menni, Budapesten mindenki ki tudja próbálni a 4-es metrót, ami lassan közel 1 éve vezető nélkül(!) közlekedik a teljes vonalon. Vagy itt van például a színészet. Gondoljatok csak bele, mostanában már egyre többször fordul elő, hogy valódi embereket digitalizálnak. Ott volt a Halálos Iramban 7-ből Paul Walker vagy ott volt a legújabb Star Wars film Carrie Fisher-je tavaly. Mennyi idő kellhet, hogy a stúdiók leváltsák az összes színészt és egyszerűen rádigitalizálják a filmre? 3-5 év? Az már nem is olyan nagyon sok! Nyílván itt rengeteg jogi probléma lenne és valószínűleg a nézők se lennének feltétlenül oda az ötletért, de az, hogy ez technikailag már abszolút lehetséges és működik, azért mindenképpen elgondolkoztató.

 

Mindenkinek érdemes tehát elgondolkoznia azon, hogy vajon az ő munkája mikor válik "leprogramozhatóvá", kiválthatóvá? Nyilván itt első sorban a nagyon monoton, szinte gondolkozást egyáltalán nem igénylő munkakörök vannak első sorban veszélyben.

Ez a jelenség amúgy viszonylag előfordul az emberiséggel, amikor 1-1 nagyobb technológiai vívmány kifejlődik, hogy sok munkahely megszűnik vagy átalakul, de sok új munkahely létre is jön. Erre egy nagyon jó példa az autók, 100 évvel ezelőtt viszonylag kevés autószerelő létezett és valószínűleg több lovaskocsi rohangált az utcán, de ez szépen lassan átalakult. Ezzel csak arra akartam célozni, hogy nem feltétlenül kell félni a változástól, de jobb rá időben felkészülni, mert a változás jönni fog, ez biztos. A kérdés csak az, hogy milyen helyzetben leszünk amikor ideér.

Mindig képeznünk kell magunkat, mindig nyitottnak kell lennünk az új dolgokra! Ez néha azt jelenti, hogy elolvasol egy-egy új cikket a szakmádban néha pedig azt, hogy meg kell tanulnod valami egészen új dolgot, például programozni. Erre amúgy mindenkit bátorítanék, mert a programozástól szerintem kevés innovatívabb szakma létezik ma. 🙂

Bajor Tamás - Programozz Te Is!

Hello, Bajor Tamás vagyok, a Programozz Te Is oldal alapítója és oktatója. Kösz, hogy itt vagy és éppen az én cikkem olvasására fordítod a drága idődet! Azért dolgozom minden nap, hogy neked segítsek a programozás világában minél profibban elmélyülni. A cikkek egyetlen írójaként rengeteg munkát és energiát fektetek mind az oldalba, mind pedig az oktatásba!

 

Arra kérlek, ha tetszett cikk amit olvastál vagy szívesen veszed az ingyenes anyagokat akkor dobj egy Like-ot a Facebook-on, ezzel is támogatva a munkámat. Ez egy apró kattintás neked, de hatalmas segítség nekem!