Többször beszéltem már a függvények használatának fontosságáról (többek között Programok működésének felépítése és Függvény és Változó nevek). De még nem beszéltem arról, hogy pontosan, hogyan is kell létrehozni illetve használni a függvényeket. Ez az egyik alapvető része a programozásnak, ezért következzen most egy rövid gyakorlati bemutatás.

Ez a bemutató érvényes mind a Java, mind pedig a C nyelvre, minthogy a függvények használata mind a két nyelvben ugyanúgy történik, de én most mégis egy rövid Java programban fogom végigvenni a lényeget.

Mielőtt rátérnék a gyakorlati részre, gyorsan nézzük meg, hogy elméletben mit is jelent egy függvény a programozásban?
Egy függvény nem más mint egy végrehajtható kódhalmaz, ami mindig ugyanazt csinálja, éppen attól függően, hogy milyen céllal hozták létre az adott függvényt. Tekintsünk a függvényre úgy mint egy fekete doboz, nem kell feltétlen ismernünk a tartalmát, van valamilyen bemenete és abból valamilyen módon előállítja a kimenetét. Ezt a dobozt (a függvényt) bárhonnan fel lehet használni, meg lehet hívni. Egy ilyen függvényhívás során, a függvényben lévő kódhalmaz végrehajtódik. A függvények célja nem más, mint a program egyes részeinek feldarabolása. Mintha egy könyv tartalmát fejezetekbe osztanánk fel, úgy osztjuk fel a programot különböző függvényekbe. Illetve mivel egy függvényt többször is meghívhatunk, ezért a program egy fontos részegységét elég egyszer lekódolni és azt utána tetszőlegesen sokszor felhasználhatjuk. Minden függvényhívás során ugyanaz a kód fog végrehajtódni, függetlenül attól, hogy a függvényt honnan hívták. Attól, hogy a függvény végrehajtása befejeződött, attól még maga program nem ér véget, hanem onnan folytatódik tovább ahonnan a függvény meg lett hívva. Két fontos lépés van:

1. A függvényhívás helye
2. A függvény tartalma

Először is nézzük meg, hogy hogyan lehet létrehozni egy függvényt. Minden függvénynek három része van:

1. A függvény visszatérési értéke -> A függvény által kiszámolt érték
2. A függvény neve
3. A függvény bemenete -> Azok a bemeneti adatok, amiket minden függvényhívás során kötelezően meg kell adni

(A dolog kicsit tud bonyolódni, ugyanis nem biztos, hogy egy függvénynek van visszatérési értéke vagy paramétere, de most a könnyebb megértés miatt ettől tekintsünk el. Neve mindig kell, hogy legyen, ezzel tehát nem lesz problémánk)

Ahhoz, hogy függvényekről tudjunk beszélni, ismernünk kell a változókat is, de ezen bloggcikknek nem célja mind a két terület bemutatása, ezért az egyszerűsítés érdekében, fogadjuk el az alábbi tényeket:

• Egy változó nem más, mint egy átmeneti tárolója egy bizonyos értéknek
• A változó értékét tetszőlegesen lehet írni és olvasni
• Minden változónak van típusa, például:
  
  • int: egész szám típus
  • double: nem egész szám típus